Van egy nagyon kedves képeslapom, amit Schrus Olga írt Rauscher Írmának még 1896-ban. Izgatottan és a korabeli stílusban számol be arról, hogy itt járt „Konstantinápolyban”. Szerencsémre nem írkálta tele az egész oldalt, meg olvashatóan is írt, így többet tudhatunk meg erről a nem olyan ismert helyről. Tessék csak ránézni milyen szép!!

A honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepségei 1896. május 2-án kezdődtek Budapesten. Az egész ország megemlékezett e jeles eseményről, de a központi ünnepség az új Surgárút végén a Ligetben volt. A mi városrészünkben két jelentős eseményre került sor, az egyik a „Konstantinápoly Budapesten”, vagyis a „Konstantinápolyi Mulató” volt, a másik a Fővám téri híd (Ferenc József híd, Szabadság híd) ünnepélyes átadása.

A Konstantinápolyi Mulató 1896. május 24-én a mai műegyetem helyén nyitotta meg kapuit. Ennek a fantasztikus, mesébe illő szórakozó helynek az ötlete nem más fejéből pattant ki, mint Somossy (eredetileg Singer) Károlyéból.

Somossy Károly, avagy az „élet császára”, avagy „aki létrehozta a pesti Broadwayt”, avagy” aki megtanította a pesti embert igazán mulatni”….

Somossy Károly minden tudását, kapcsolatát, saját és külföldi bankok pénzét is beáldozta, hogy megvalósíthassa mindazt, amit egész élete során megtapasztalt a vendéglátás, az üzleti élet, a színház, a cirkusz – a szórakoztatás területén. Születési ideje ismeretlen, mindenesetre az 1848-as szabadságharc után a mai Kálvin téren lévő zsiványtanyán lett pincér. Már ekkor szeretett volna felemelkedni a társadalmi ranglétrán, ezért elvette feleségül a tulajdonos lányát, de a házasság élvezete helyett inkább Hollandiába menekült. Itt és Prágában, a német Renz Cirkusznál megismert egy új és izgalmas világot, melynek szakmai titkait később többszörösen kamatoztatta budapesti mulatóiban. Hazajött az egyre épülő, gazdagodó fővárosba, és úgy döntött, hogy megtanítja a pestieket mulatni. A Német Színház titkáraként betekintést nyert a színpad működésébe, majd a Carlé Varieté, a Korona Kávéház, az Anker Saal tulajdonosa lett, ez utóbbi a pesti éjszaka hírhedt lokáljaként volt ismert. 1884-ben a Nagymező utcában, majd tíz évvel később a mai Operett Színház helyén megnyitotta a korszerűen felszerelt és szépséges „kiszolgáló lányairól” híres Fővárosi Orfeumot. Elsőként mutatta be az egyik teremben Edison kinematográfiáját, ő volt a filmvetítést úttörője Budapesten. Igazából a bűnbarlangok, az éjszakai élet m e s te r e lett. Javára lehet mondani, hogy a kiegyezéskor Ferenc József tiszteletére magyarosította a nevét, és fontosnak tartotta, hogy mulatóiban magyarul beszéljenek.

Somossy története a fentieknél zavarosabb volt, mindezt csak azért írtam le, hogy legyen fogamunk, hogy mire is volt képes ez az ember.
De térjünk vissza a Lágymányosra…..Somossy méltatlankodva vette tudomásul, hogy nem jutott számára hely a városligeti kiállítás kiemelt látványosságai között. Ezért úgy határozott, hogy ha ott felépítik Ős-Budavárát, akkor ő a magyar történelem másik nagy eseményét használja fel, és felépíti Budapesten Konstantinápolyt.

Hogy nézett ki tehát ez az Európában legnagyobb szabadtéri mulatóhely a budapesti Konstantinápoly?

Képzeljék el a mai Duna partot a Gellért térhez közel eső Zenta utca végétől a Rákóczi hídig. Ez a hosszan elnyúló terület több helyen elérte az 540 méter szélességet is. Ez volt a szabadtéri mulató helyszíne. A Duna szabályozásával elzárt Dunaág képezte azt a tavat, amit elneveztek Boszporusznak, benne egy fűzfás, ligetes, virágos sziget adta a további inspirációt. A generáltervező Gerster Károly műépítész volt, aki egyébként számtalan feladatot látott el ebben az időszakban más helyszíneken is. Somossy legfontosabb külföldi partnere Sadulla Lévi vállalkozó volt, aki az eredeti török berendezési tárgyakról és nem utolsó sorban az igazi török hangulatról gondoskodott táncosnőkkel, zenészekkel, különféle egzotikus állatokkal. Nem volt hiány a mesés keleti, a spanyol, a török, az olasz és a magyar cigány kultúra képviselőiből sem. Ez vonzotta a külföldi és a hazai turistákat is.

A főbejárat ugyan a Gellért tér felől volt, de a pesti látogatók tömegei nem a Lánchídon át, hanem a Dunagőzhajózási Társaság hajóin léptek a szárazföldre. Az Eskü, a Boráros, a Fővám térről áthajózó vendégek miatt időközben megszaporodott a félsziget kikötőinek száma is. Az előkelő vendégek közül többen címeres hintón érkeztek, köztük Wlasics Gyula, báró Jósika Samu miniszterek, Széchényiek, Károlyiak, Csekonicsok, Hadikok, Eötvösök, Vécseyek, Semseyek, Desseffyek, ki-ki a maga népes családjával. A zsúfoltabb napokon 40 000 belépőt is eladtak, a jegyek árát az határozta meg, hogy volt-e aznap tűzijáték, vagy sem. Az előbbiért 40, a másikért 30 krajcárt kértek. Somossy gondoskodott arról is, hogy a pesti orfeumi vendégei egy kocsijárattal át tudjanak rándulni a Konstantinápolyba.

A tavon – a szigetet érintve fahíd vezetett a szárazfölre, melyről erős fényű villamos ívlámpák világították meg éjjel a vizet. Azt a tűzijátékot, amelyről kisasszonyunk ír a barátnőjének, a szigeten elhelyezett pirotechnikai eszközökből lőtte ki a világhírű James Pain, aki színes rakétáival már elkápráztatta Chicagó, London és Moszkva nagyközönségét is. Tovább haladva a sétálók a Sadullah cég Galata téri bazárjába értek, ahol eredeti szmirnai szőnyegek, díszes kelmék és borostyánkövekkel kirakott díszek kápráztatták el a nézelődőket. A következő pavilonban Mahmud szultán ezüst tábori ágyát mutatták be, a mellette futó Sztambul utcáján pedig a régi város zajos képe tárult fel. A korabeli újságok szerint a terület legszebb része a Janicsár tér volt, ahol török és olasz táncosok műsorokat, élőképeket mutattak be. Érdekessége volt még a térnek az olasz Lapíni testvérek carrarai szobor kiállítása, ahol vásárolni is lehetett. Élvezetes időtöltésnek bizonyult Sztambul utcája, a zenés csónakázás, és nem utolsó sorban az az úszó színpad, melyen Iris tündér történetét élvezhették egy adriai barlang festménye előtt. Látható, hogy milyen színes kavalkádot szervezett össze Somossy, akinél megfért a török az olasz és az igazi magyar cigánymuzsika Dankó Pistával az élen, csak hallgassa a publikum. A mulató tágas részei ünnepélyek megtartására is alkalmas volt, ezt használták ki augusztusban a Nemzeti Szalon festői. Megalkották a díszleteket, és színészek bevonásával előadták II. Rákóczi Ferenc ünnepélyes megérkezését Isztambulba. A mai Rákóczi hídmál, a terület végén állt Fascani színháza. Voltak még különféle szórakoztató helyszínek, fényképészműterem, kinematográfia, és hangulatos kávézók, melyek közül a legdíszesebb a Szultána kávézója volt. Magát az díszleteket a tervezők utasításai nyomán színházi díszletesek készítették el, amihez foghatót szabad téren eddig még nem látott a népes közönség.

Mivel mindenki ismerte Somossy nevét, ezért gondoskodniuk kellett igen hatékonyan arról, hogy a tiszta török erkölcsöket hirdessék. Közszájon forgott, hogy itt nincsenek rossz nők és lebujok, ezzel akarták azt elérni, hogy az urak ne hagyják otthon a feleségüket és leánykáikat, hiszen itt „semmilyen veszély” nem fenyegeti őket.
Nemcsak egy évre, de hosszabb távra készült a mulató, magát a befejezést is 1897-re ígérték. Várták a végső tervek engedélyét, meg hogy Ráth Károly főpolgármester beváltsa ígéretét, miszerint, ha a tervezett Eskü téri híd felépül, akkor a villamost levezetik a mulatóhoz is.

A szép terveket azonban nem lehetett megvalósítani egy idő után. A hitelezők irgalmatlanul beszedték a tartozást a nem mindennapi uzsorakamattal, és a pesti polgárok pénztárcájára a Brodway mulatói is igényt tartottak. A közlekedés sem volt ideális, rossz időben lehetetlen volt megközelíteni a környéket. A meleg esős nyárban elszaporodtak a szúnyogok, és elmaradoztak vendégek. A lejtmenetet Vareille Teofil francia hitelező indította el, aki be akart vezetni egy francia szerencsejátékot, de mivel ez nem sikerült, a befektetett 50 000 Ft-ot per útján követelte vissza Somossytól.

A Konstantinápolyi Mulató komoly veszteséggel zárta kapuit. Somossy az Orfeummal szemben bérelt szobában töltötte élete utolsó napjait, szegényen halt meg. A kormány kifizette a bankoknak a tartozását, és a területet megtartotta magának. Erre az időre világossá vált az is, hogy ez a rész ezután sem lesz alkalmas téli kikötőnek. Így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a kormány döntése alapján megkezdte a part feltöltését és a magyar műszaki egyetem épületeinek tervezését. Ezzel el is dőlt az akkori I. kerület lágymányosi szakaszának a sorsa.

Forrás:

• Facebok ARTIUm Kulturális és Művészeti Magazin: Somossy Károly és az Orfeum
• Tokár Tamás Zalán: Somossy (Singer) Károly regényes élettörténete /Érdekes világunk
• Wikipédia: Somossy Károly
• Pesti Hírlap 1896. május 24. szám
• Vasárnapi Újság 1896. 46. évf, 36. szám
• Képek:
• Korebeli képeslap: saját tulajdon
• Somossy Károly: Wikipédia
• facebokk/Újbuda Anno Retro XI: Lágymányos 1885 előtt
• Vasárnapi Újság1896. 36.szám: Képek a helyszínekről
• Falanszter blog: Virtuális séta