Budapest történetében a legjelentősebb fordulatot Buda, Óbuda és Pest egyesítésének jogi aktusa hozott. Ezzel az is szentesítve lett, hogy az 1867-es kiegyezést követően a Habsburg Monarchián belül Magyarország politikai központja Budapest lett. A közös igazgatás, a műszaki infrastruktúra egységes kezelése a városiasodás általános és gyors fejlődését vonta maga után. Ez a folyamat azonban nem volt ilyen egyszerű, hiszen már a reformkorban is a „levegőben volt”, és sok vitát váltott ki a városatyák körében.

Az első, hiteles, történészek által is rögzített év 1831-e volt, amikor Széchenyi először említette a Világban Budapest kifejezést, majd 1866-ban összefoglalta ennek általa javasolt lépéseit. A víziót Kossuth is magáévá tette, és bár a szabadságharc elbukott, a kiegyezés után már több elképzelés is megvalósulhatott. A nemzet fővárosának világvárossá alakítását a leghatékonyabban gróf Andrássy Gyula miniszter szervezte meg. Több törvény elfogadására ő tett javaslatot. Az összevonás lassan ment, és számos fővárosi törvény elfogadása előzte meg. A december 23-i kihírdetéssel hatályba lépett az 1872-es XXXVI. tc. mellyel Budapest megszületett. Kiemelték a fővárost az országos közigazgatási rendszerből, és létrehozták összevont városrészek új beosztását. Az építkezések megkönnyítését több jogszabály segítette, mint pl. az ingatlankisajátítással, az építtetők adómentességével, a középületekkel kapcsolatos kölcsönfelvételéről szólóak. A korszak egyik legszámottevőbb intézményét, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megalakulását és működését az 1870. évi X. tc., szabályozta, és néhány év kihagyással egészen 1949-ig biztosította a fejlődés szakmai, pénzügyi hátterét.

Budapestnek lényeges volt a Közmunkák Tanácsának összehangolt munkája. Idővel az I. kerület fejlődésére is meghatározó volt, mint amikor a Fehérvári út szélesítéséhez a főváros nem járult hozzá, saját pénzügyi alapjukból finanszírozták elképzelésüket. Idővel vezetői, tagjai szoros kapcsolatba kerültek a Műszaki Egyetemmel, legtöbben ott tanultak, majd oktattak. Sokan közülük itt is laktak a Lágymányoson, és szívügyüknek tartották a terület fejlesztését, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Gellért-hegy és annak déli része 1873-tól a Vár I. kerületéhez tartozott, ezen belül a Tabánhoz. A községháza a Szarvas téren állt. A kerületben ekkor 3262 ház állt.
A városrész először két szempontból érdekelte az új városépítő „csapatot”. Egyrészt a folyópart és az itt található épületek állapota, melyek összefüggtek az 1830 óta nagy károkat okozó árvizekkel. Télen a Duna a Gellért-hegyi kanyarulatot elhagyva nem tudott tovább folyni a feltorlódott jég miatt, majd olvadás után visszazúdult az alacsonyabb pesti oldalra. (A feltöltés 1871-ben kezdődött meg és 1945-ben fejeződött be.) A másik gondjuk a hegy tövében álló házak és barlangok állapota volt, ez utóbbiakban gyakorta visszafordíthatatlan károkat okozott a Gellért-hegyről legörgő kövek sokasága.
A városrendezési tervek elkészítésére 1871-ben pályázatot írtak ki. A Budára vonatkozó kiírás csak néhány kitételt írt elő: ezek voltak a Vár véderő jellegének megváltoztatása, az Ördögorom szabályozása, a Dunapart kiépítése, és a Gellért-hegytől lejjebb egy vágóhíd tervezése. Buda végleges szabályozási terve csak 1876-ra született meg.

A legfontosabb cél Pest fejlesztése volt, és persze Bécs utolérése, amit sürgetett az eljövendő honfoglalás ezeréves évfordulója is. A tervezők az un. „körutas és sugárutas” építkezést külföldön elsajátították, és igyekeztek ehhez méltó terveket készíteni. A műépítészek bejárták Amerikát és Európa nagy városait, hogy mintát vegyenek a korszerű módszerekről, melyek magában foglalták nemcsak az utak és az épületek kivitelezését, de a korszerű csatorna, víz, villamos hálózat, az infrastruktúra kialakítását is. Kiváló példát nyújtott az építkezések tervezésére Európa számos városa. Párizs, Barcelona, Berlin, Stockholm, Amerikában New York is hasonló változáson ment át.

A Közmunkák Tanácsa ugyanúgy, mint a Duna bal oldalán, Budán is megkezdte a terület felmérését. Kiindulásuk már volt, mert Varásdy Lipót városi mérnök 1869-ben már készített egy tervrajzot, csak nem volt meg a pestivel összehangolt trigonometriai háromszögelése. Ekkor Halácsy Sándor sietett segítségére, aki Pesten a telekfelosztások és az utcák megfelelő térképre rajzolásának mesterévé vált. Valószínű, hogy ma a földmérő szakos egyetemi hallgatók tisztában vannak e fontos térkép szakmaiságával. Én ennek magyarázatába nem is bocsátkozok. Ugyanakkor Varásdy térképét közreadom.

A városgazdák bizonyos szempontból szerencsések volt mert nem sokan sajnálták a régi házak elbontását. Tulajdonosait a város kifizette, a területet felvásárolta. A tervezőknek a Duna, a Promontori és a Fehérvári út vonalával kellett számolniuk, amúgy szabad teret kaptak a telekfelosztáshoz. Ez majdnem „tiszta zöldmezős beépítés” volt. A hegyen az 1875 után elterjedt filoxéra pusztítását követően csak néhány nyári nyaraló és vincellérház maradt meg.

A Pesten megindult fejlődés Budán is éreztette hatását. A régi pesti városközpont építkezései meghaladták a középkori városfalakat. A terézvárosi és a ferencvárosi ipartelepek kinőtték eredeti területeiket, újonnan épültek délebbre, vagy átköltöztek Dél-Budára. A pesti körutas és sugárutas tervezést szerették volna itt is megvalósítani, de a hidak a Boráros téren kívül, mindenhol hegynek mentek, ezért az fő utakat el kellett téríteni. Ahogy várható volt, a Tabántól délre is megkezdődött a házépítések korszaka. 1861-ben adták át a Déli Vasút tulajdonában álló Budai állomást, ahonnan a vonat áthaladt az akkor Újbudának nevezett Kelenföldön. 1877-ben mehettek át a tehervonatok az első Déli Vasúti Összekötő hidon, mely Ferencvárost kapcsolat össze Kelenfölddel. Innen újabb vasúti síneket fektettek le a Dunához, hogy a parton újonnan felépülő üzemek termékeit a történelmi Magyarország déli területeire is szállítani tudják. Ahhoz, hogy a növekvő forgalmat át tudják vezetni Pestről Budára, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa meghirdette az Eskü és a Fővám téri hidakra szóló tervpályázatot, hiszen a fejlődéshez egyre jobban szükség volt az új városi hidakra. Mint ahogy ma is……

Forrás:

• Az egyesített főváros Pest Buda Óbuda, a Város arcai, Városháza Kiadó 1998.
• Siklóssy László: Hogyan épült fel Budapest? Budapest, Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1931.
• Déry Attila: Házak- Emlékek – Alkotók, Ciszterci Diák Alapítvány
• Képek:
• Kiscelli Múzeum képtára
• 101 kép a régi Pest-Budáról Wondsiller rajza nyomán