Május 21-23-ig újra megszervezi a Bartók Béla Boulevarde Egyesület a 9. Eleven Tavasz három napos rendezvénysorozatát. Az egyesület feladata nemcsak az, hogy összefogja, motorizálja a Bartókon működő galériákat, kulturális vendéglátó egységeket, hanem az is, hogy közzé tegye Buda egyik főutcájának történetét. Az egyesület meghívta Molnár Gyulát, a kerület volt polgármesterét, hogy egy beszélgetés keretében emlékezzenek vissza a Kulturális Városközpont kialakulásáról.

Most a beszélgetésnek a tömörített változatát adjuk közre. Aki kérdez Mika Edit, a kérdésekre Molnár Gyula válaszol.

ME.: Különböző rendezvényeken többször beszéltél a kerülethez fűződő élményeidről. Neked hol kezdődött, hogy kötődsz, és milyen a kapcsolatod a XI. kerülethez?

MGY.: Kerületi vagyok, szüleim a szülőotthonból ide hoztak haza. Laktam a Lágymányoson, Kelenföldön, Gazdagréten, abszolút kerületi vagyok. Ez a városrész igen élhető volt gyerekkoromban, az emberek szombaton és vasárnap a Móricz és a Gellért tér között, meg a Feneketlen tónál sétáltak, hagyományos családi program volt ez. A hangulat azonban elkopott a rendszerváltás utáni években, és nekem az volt a gondolatom, hogy vissza kellene hozni ezeket a régi hagyományokat. Sok emlék is fűz ide. Nem voltunk gazdagok, de saját lakásunk volt sok könyvvel, ugyanakkor édesapám egyedül nevelt, és nem volt abban biztos, hogy a taníttatásom majd az egyetem alatt is ki tudja fizetni.

ME.: Az érettségi után Moszkvába kerültél a vegyipari egyetemre. Ez a külföldi ösztöndíj átsegített ezen az időszakon, és speciális képzést is kaptál. Amikor hazajöttél, üzemi KISZ titkár lettél, majd hamar belekerültél az országos politikába. Hogy történt mindez?

MGY.: Mi a társaimmal úgy jöttünk haza a Szovjetunióból, hogy nem tudtuk hogy itthon milyen változások voltak. Azt pedig még véletlenül nem gondolta senki 1986-ban hogy a rendszer három év múlva össze fog omlani. Elkezdtem dolgozni a Selyemipari Vállalatnál gyártmányfejlesztőként, sőt, tudományos munkát is végeztem, és úgy volt, hogy visszamegyek a kandidátusi fokozatot megszerezni. Ekkor azt mondta valaki az „üzemi négyszögben”, hogy lehetnék én az üzemi KISZ titkár, így kapcsolatba kerültem a kerületi KISZ-el. 1990-ben, az első önkormányzati választások idején néhai Kiss Péter, aki kerületi KISZ titkár volt, az MSZP lista 3. helyére tett. A választások után, az pozíciók elosztását követően így lettem az önkormányzat alpolgármestere az első ciklusban Bánhegyi Emil polgármestersége idején.

ME.: 1994-től már a kerület egyik parlamenti képviselője lettél, mégis visszajöttél, miért?
MGY.: Meggyesi Péter minisztersége idején ismert voltam a nagypolitikában, több lehetőségem lehetett volna, de végül mindenki arra hajlott, hogy maradjak meg inkább a XI. kerületben. Megmondom őszintén, hogy akkor még csak éreztem, de később meg is tapasztaltam, hogy a legsikeresebb, a legvalóságosabb, meg a legéletszerűbb: az egy helyi önkormányzat. Ráadásul úgy, hogy én tényleg ismerek itt mindent. Az országos politikában túl sok a kiszámíthatatlanság.

ME.: 2002-ben, majd 2006-ban megválasztottak a kerület polgármesterévé. Te, aki műszaki vénájú emberként fontosnak tartottad a szociális területet, foglalkoztál és támogattad a 60+-os programok beindulását, hogy közelítettél a kulturális élethez?

MGY: A műszaki irányultság inkább rendszerszerűséget jelent nálam. Precíz vagyok, kézzel írok, jegyzetelek, határidőnaplót is vezetek, feljegyzéseket készítek, ezt a munkatársaimtól is megköveteltem. Ez vezetett bizonyos dolgok megvalósításakor. Nézzük először a kerület nevét, parlamenti képviselőként sokat jártam az országot. Azt kérdezi tőlem valahol egy polgármester egy vidéki kis településen, hogy te hol is vagy képviselő?? Erre azt válaszolom, hogy a XI. kerületben. Az melyik? Gondoljuk végig a választ? Több kerület ma is a történelmileg kialakult nevét használja. Ha azt mondom, hogy a IX., akkor az értelemszerűen Ferencvárosra, a XIX. kerület esetében Kispestre gondolok. Ha a kérdésre röviden akarok válaszolni, akkor azt mondom, hogy a XI. kerület az, ahol a Gellért-hegy van. Bonyolultabban is lehet erre válaszolni: ha a nagy lakótelepeket vesszük, azokból több is van, vannak a falusias részek, a belvárosi mag, Gellért-hegy, Sas-hegy, kialakult az INFO Park. És 2004-ben az egyik munkatársam egy ötlettel lendületet adott a kerület összefoglaló nevére: hiszen, ha van Óbuda, Újpest, akkor van Újbuda is. Aztán kikutattuk, hogy már a XIV. sz.-ban előfordult a Nova Buda elnevezés, sőt, volt egy időszak amikor a Kelenföldi Pályaudvar is „Újbuda Megállóhely” volt. Tehát nem elég a politikában csak beszélni valamiről, hanem azt meg is kell csinálni, és azután el is kell adni.
A rendszerszerűségre van még egy példám. Két mobilszolgáltató jött be az országba a 90-es években a Pannon GSM és a Westel. Az egyik beszállt a sportba, a másik a kultúrába. A sportba beszálló Westel sokkal több fogyasztóhoz ért el, mint a kultúrát támogató Pannon GSM. Viszont az árbevételük majdnem egyforma volt. Miért? Mert a sportot szerető emberek ugyan sokan vannak, de nem nagyon fizetőképesek. A kultúra iránt érdeklődőek viszont sokkal kevesebben vannak, de sokkal stabilabb vásárlói tömeget jelentenek. Így vált az Újbuda név branddé 2005-ben. Mi ezt összegyúrtuk, és kipróbáltuk a sport és a kultúra vonalán bevezetni. Sok vita után megcsináltuk az Újbuda Torna Clubot, az I. osztályú kosárlabda csapatot, az Újbuda MAFC-al volt kézilabda csapatunk, lett focicsapatunk, amelyik az MB II-be is bejutott. Azután a kultúrában is kipróbáltuk. Persze az ellenzék azt szerette volna, ha Szentimreváros lett volna a nevünk, én ezt megértem. De ez egy szűkített fogalom volt számomra. 1930-ban lett a mi kerületünk önálló, ekkor vált le az I. kerületről. 2005-ben a „XI. kerület születésének” 75. évfordulóján vettük fel az Újbuda nevet, amire nagyon büszke vagyok.

ME: A brit Time Out magazin 2021 őszén Újbudát a 7. helyre sorolta a világ 49 legmenőbb városrészei közül. Ebben a következő helyszíneket emelte ki: az A38-as Kultúrhajó (2003-tól működik), a Tranzit Art Café (ugyancsak 2003-ban alakult), 2006-tól számítjuk a Lágymányosi Öböl megújulását, 2009-től pedig a KVK Gárdonyi téri program befejezését. Kiemeli a cikk a Bartók Béla út árnyas fáit és kávézóit. Ezek a te polgármesterséged alatt álltak lábra, vagy jöttek létre. De maradjunk az eredeti témánknál, a Bartók Béla útnál. Mik voltak az előkészítés lépései?

MGY: Ez így elég érdekes, még nem hallottam ilyen összefoglalást erről az időszakról. Tehát 2002-ben már látni lehetett, hogy megépül a metró délbudai szakasza, ennek hatásával számolni kellett. A Rákóczi út az „én időmben” nagyon forgalmas volt, az üzletek tele voltak vásárlókkal, a Felszabadulás tértől (ma Ferenciek tere) jót lehetett sétálni. A M2 és egyéb városfejlesztési döntések miatt a forgalom megváltozott. Az üzletek szétestek, lepusztult a környék. Nem akartam, hogy a Bartók Béla út is erre a sorsra jusson. Volt jó példa is előttünk, mint pl. Angyalföldön Tóth József polgármesteré, aki ügyelt arra, hogy mire a metro odaér hozzájuk, akkorra a felszín rendben legyen. Mi is tudtuk, hogy a M4 és az új plaza, ami az Alle lett, változásokat fog hozni, és a Bartók Béla út, nem miattunk, hanem a piac miatt, ki fog üresedni. S ha valaki visszaemlékszik ezekre az időkre, tényleg megszűntek az üzletek, olyanok jöttek, amiket meg kellett valamilyen formában állítani.

ME: A kerületi képzőművészek már 1991 után a kultúra központját a Bartókon képzelték el. Serényi Zsigmond mindig idealista volt, és szerette volna, ha a Gellért téri házasságkötő teremben is kiállítások lennének. Kerületi képzőművészek hatására jött létre a Bartók’32 mellett a Karinthy Szalon. A civileknek a Bartókra vonatkozó elképzeléseit a XI. Kerületi Baráti Kör vitte tovább, majd a Magyar Festészet Napja Alapítvány a Bartók Béla úti üzletekben az „egy művész – egy portál” hagyományát teremtette meg. De a lényeg a tervek megvalósítása, és ez a te nevedhez fűződik. Kik biztattak, kiknek a tanácsát fogadtad el?

MGY: Már volt arról szó, hogy a kultúrával politizálni, azzal valamilyen brandet építeni stabil, tartós, nívós dolog, ami vonzza az embereket. Amikor 2002-ben megnyertem a választást, mindjárt belecsöppentem a Magyar Festészet Napja eseményeibe. Közéleti szerepléseim során rájöttem, hogy elképesztően sok kiváló, Munkácsy díjas festő él nálunk, pl. a Kelenhegyi Műteremházban. Akkor ismertem meg Scheffer Líviát, aki elkezdett engem ebbe az iránya terelni. Sokat beszélgettem vele, és rájöttem arra, hogy a kultúrával foglalkozó emberek egészen máshogy gondolkoznak, mint mi politikusok. Több beszélgetést követően már csak egy lépés volt az, hogy az igényes vendéglátás, és a kulturális szolgáltatás legyen az a funkció, amire ezt az utat fel lehet építeni.

ME.: Milyen konkrét feladatok voltak?
Előszöris az összes épületet és helyiséget felmértük a Gellért tértől a Móriczig. A 180 üzlethelyiségből 56 volt önkormányzati, a többi már akkor magántulajdonban volt. Ebben az 56 helyiségben kezdtük el célunkat megvalósítani. (Erre a számra nem vagyok büszke, mi is adtunk el, de az önkormányzati gazdálkodásban az volt az elv, hogy az eladásból származó bevételt költjük fejlesztésre). Tehát kerestük a legjobb technikát célunk megvalósításához, ami elég nagy vitát váltott ki. Ilyen esetben az egyik módszer lehet az, hogy odaláncolunk valakit az üzletéhez, ez a rossz megoldás. A másik, hogy érdekeltté tesszük, és azt mondjuk, hogy nagyon jelentős bérletidíj kedvezményt adunk annak, aki teljesít három dolgot: a portált kialakítja, a helyiséget felújítja, és azokból a funkciókból választ, amit megjelöltünk. Gyakorlatilag így 90%-os bérletidíj kedvezményt lehetett elérni. Volt erről vita az önkormányzatban. A Humanicot (ma: Hadikot) el kezdte árulni a tulajdonos, amiért egy bankkal voltunk versenyben. Ez izgalmas és sokak szerint veszélyes volt. Ugyanakkor fontos volt számunkra, hogy visszaszerezzünk egy kulturális kincset, ne cipőbolt legyen újra, vagy bank. Végül 300M forintért sikerült visszavásárolni az üzletet. Kiemelt helyiség volt a Gellért téren a házasságkötő terem is. Én ismertem képviselőségem időszakából a Parlament Cafét, ami hétközben kávézó, hét végén házasságkötő terem volt. Az volt az elképzelésünk, hogy a bérlő házasságkötő termet így alakítsa át, csináljon benne kiállító helyet is. Ez viszont nem jött be, nem tetszik maga a galéria kialakítása sem, és nagyon kínos, hogy a legjobb kiállítóhelyünkben dohányüzlet is működik. Ezen változtatni kellene. A Gellért Szálló is fontos pont a Gellért téren. Akkoriban már kereste a forrást a felújításra, de a 2008-as válság ezt megakadályozta, az idén ez is elindul. Az a furcsa, hogy a Szeged Étterem a mai napig a régi formájában is tud működni. Sajnos azt nem sikerült megszerezni, de a mellette levő üzlet végül az önkormányzaté lett. Tehát meg tudtuk hirdetni ezeket a helyiségeket, és meglepő volt, hogy akik ebben a galériás szakmában jó nevek voltak, mind megkerestek, hogy komoly-e a szándékunk, komolyan gondoljuk-e a Kulturális Városközpontot?

ME.: Beszélgetve több bérlővel, (mint pl. az Arnoldó, vagy a Bor és Kézműves Műhely Galéria, a Bartók 1 Galéria) a járványt nem tudták volna ilyen kedvező bérleti lehetőségek nélkül átvészelni. Nemhogy megszűntek, de még újak is kinyitottak a korlátozások megszűnése után.

MGY.: Igen, és ami tetszett, és tetszik ma is, hogy a piac is megy ezek után. Magántulajdonosok elkezdtek olyan értékes programokkal megjelenni, ami illik az utcába pl. a Designe Labor, Palmetta, Optika Valentin stb.

ME: Mi kellett ahhoz a továbbiakban, hogy kialakuljon a Bartók?

MGY: Rendeltünk a BME Építész Karától egy színdinamikai tervet. Ebben a Gellért és a Móricz közötti épületekre tettek javaslatot, hogy milyen színűek legyenek a házak, egészen izgalmas anyag volt. Ehhez kapcsolódott, hogy 70-80M forintért az épületek homlokzatait felújítottuk, úgy, hogy mi fizettük ki, na meg az órát az iskolán az igazgató kérésére. Létrehoztunk egy „Szépészeti Bizottságot” az akkori Kulturális Bizottság elnöklével Szesztay Andrással. A tagok bemehetett az önkormányzati helyiségekbe, és irányelveket adtak a bérlőknek a portál kialakításához, amit többen komolyan is vettek. Ha ma valaki a Gárdonyi szobor mellé áll, és a környéken körbe néz, jó képet lát, meg lehet elégedve. A Gellért téren lenne még mit csinálni, de legalább a szálló felújítása elindult, és remélem hogy majd egyszer a Móricz is átveszi ezt a hangulatot, mert igencsak átkerült a vendéglátó egységek oldalára a súlypont.

ME.: A Bartók’32 jelentős átalakuláson ment át. Nemcsak a kiállítóhely újult meg, hanem a belső udvar beépítésével egy kamaraterem is létrejött. Hogy valósult ez meg?

MGY.:A Bartók 32-ben a lakások és az üzletek, amelyek nem önkormányzatiak voltak ki lettek váltva, és az EU-s támogatással, határidőre be tudtuk fejezni az átalakítást.

ME: A Bercsényi utca lakói nem vették jó néven, amikor a forgalom arra lett terelve, és megállt a homlokzatfelújítás. Volt további terv?

MGY: Igen, nagyon fontos, hogy sikerült a Bartókról a Hadik előtt a jobbra kanyarodást megoldani, megszüntetni, de igazából nagy tiltakozást váltott ki. Akkoriban engem meg akartak lincselni. Ma szerintem nem is tudjuk elképelni, hogy akkor milyen is volt ez a rész. Ennek a járulékos része az lett volna, hogy szépen ki lehetett volna vezetni a forgalmat. Ott lett volna még a Bercsényi 10-ben a helytörténeti múzeum, ami nem valósult meg. De ez a rész, az egyetemistákkal, a vendéglátó és kulturális funkcióval egészen jó környék lett.

ME.: 2009-es sajtóanyagot hoztam, itt már szerepel az un. Bartók Negyed elnevezés. Mit gondolsz, hogy ez mit foglalhat magában, hogy lehet kialakítani?

MGY.: Először beszéljünk a nevekről. Iszonyú kudarcként élem meg ezt a sokféleséget. Én úgy hívom, hogy Kulturális Városközpont, mert erre áll a szám. Van aki „Bartók negyedezik”, van aki Bartók Boulevardot említ. A Bartók negyed nevet imádtam, főleg ezzel a dizájnnal. Csak halkan mondom a Bartók család rendelkezett a szerzői jogokkal, de ez az idő már lejárt. Össze kell rendezni a neveket, a cél közös, el kell kezdeni promózni, és ha ezt jól csináljuk, akkor ez az utcácskákba is beszivárog, végig fog menni a Lágymányosi utcán, a Zentán, és elkezd felfele menni a Ménesin, mert nagyon jó beülni egy kávézóba ezekben az utcákban. Az BBB Egyesület csinált egy tanulmányt 2009-ben, amit rögtön a választások után meg is néztünk. A részvevők nemcsak a Lágymányosi utcára, hanem a Zenta utcától egészen a Duna partig arra tettek javaslatot, hogy hogy lehet megnyitni ezt a részt, hogy le lehessen menni a folyóhoz. Tehát azt mondom, hogy ha a KVK-t jól csináljuk, akkor az szép lassan el fog menni a Dunapartig és fel fog menni a hegyre is.

ME.: Melyek voltak azok a tervek, amikre már nem jutott idő?

MGY.: Én 2009-ben nagyon nagy tervekkel vágtam bele a következő időszakba, sok előadást tartottam KVK témában civileknek, művészeknek, vállalkozóknak. De az önkormányzatban új többség lett, ezzel a folyamat részben megszakadt. Meg kellene szerezni a Hadik Laktanyát, ami eredetileg a város szélén volt. Ma a város közepén van a hírszerzés központja, ez már idejétmúlt. Konferencia, rendezvényközpont, mélygarázs lehetne, hogy csökkentsük a parkolók számát. A forgalmat el kell terelni erről a részről. Készítettünk egy forgalom felmérést a BME Közlekedésmérnöki Karával még akkoriban. Ebből az derült ki, hogy óránként 1300 kocsi jön be a Gellért térnél, és 1100, 1200 megy ki a Nagyszőllős utcánál. Egy óra alatt 130 autó konkrét céllal jött be a Bartókra, a 90 %-a csak átmenő forgalom volt. Ezt meg kellene akadályozni. Metro van alattunk, a kötött pályás közlekedést át lehet alakítani, és nem sokkolnám a lakókat azzal, hogy van egy rakpartunk, és a Budafoki út, amit, ha jól meg lehet szervezni, elég sokat le tudna venni a Bartók forgalmából. Persze a legfontosabb Budapestnek az az, hogy legyenek még hídjai. A forgalmat minél lejjebb kell tolni. Híd párti vagyok. Mindegy, hogy a „Galvani”, vagy az „Albertfalvi”, amelyik leghamarabb megépül. Ugyanekkor ezek mind fővárosi ügyek is.
Nekem az picit fáj, hogy különböző területeket nem lehet kivenni a napi politikából, ilyen az egészségügy, a kultúra az oktatást. Ezeket kiemelném a nagy egészből, és nem kellene 5 évenként újra ide-oda ráncigálni, új döntéseket hozni. A KVK is egy olyan terület, aminek a megvalósítása hosszú éveket vesz igénybe, több ciklust. Hogy miért nem lehet a KVK / Bartók Negyed olyan téma ebben a kerületben, amiben mindenki egyetért, ezt nem értem. Szeretném, ha ebből ki tudnánk törni, és ha a döntéshozók megegyeznének valamilyen célban, meghatároznának egy minimum programot, és erre ez a kerület pár száz millió forintot áldozni tudna, akkor ez a kerület megint sikeres lenne.

Az 2021. december18-án készült interjú rövidített változatát olvashatják:

(IV. Béla a tatárjárás után a Várhegyen létrehozta Nova Budát. A térképeken mindig az Óbudától délre eső, beépítésre, fejlődésre szánt területen voltak a új budai területek, így pl. Varásdy Lipót tervrajzán a mai Gellért térnél jelezte az Új Buda nevet: Mika)