A Szent Gellért tér kialakulása
de nehogy azt higgyük, hogy mindig ilyen volt, és hogy ez volt a neve
Szent Gellért tér: Nevét Gellért püspökről kapta. 1902-től Gellért tér, 1920-tól Szent Gellért tér
Forgassuk vissza az idő kerekét és idézzük fel, hogy milyen volt egykor a „Gellért hegy tér”, ahonnan a mai Bartók Béla út kiindul.
A XIX. század végéig itt szó sem volt térről. Sőt, a Duna és a kopasz, sziklás Gellért-hegy között, egy igen szűk részen csak két lovaskocsi fért el egymás mellett. A Tabán, illetve a Vár felé a Duna folyásával párhuzamosan lehetett haladni. A terület elnevezése főleg a Duna funkciójának megfelelően alakult (Átkelési sor 1833, Áthelyezési sor 1865.) de a XVI. XVII. sz.-ban előfordul a Jesil direktli makallesi – Zöldoszlopos fürdő mahalle név is Budapest utcajegyzék/ Búza Barna), mely viszont a hőforásokra utal. Ez a szakasz része volt a Visegrádról Esztergomon át Fehérvárra menő útnak, amelyen a magyar királyok udvartartásai évszázadokon át vonultak az éppen aktuális fővárosba. Egy másik út megkerülte a hegyet, de Albertfalvára és Promontorra csak itt lehetett a leggyorsabban eljutni. Így tehát ezek a középkorból megmaradt történelmi utak lettek az alapjai napjaink egyik fő közlekedési útvonalának.
Gellért-hegy a pesti oldalról
A Gellért-hegy innenső oldala a Tabán külső, elhanyagolt , városon kívül eső része volt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az 1750-es években a mai Gellért fürdő helyén volt az egyik tabáni temető. Az 1710-es pestisjárvány miatt a Dunasoron alakítottak ki egy kórházat, a Lazarethumot. Idővel Buda határát a mai Lágymányosi utca elején álló Magyar Királyi Vámhivatal jelezte, ahol sorompó, és a kocsmában jó budai bor várta az utazókat.
A hegy lábánál álló híres Sárosfürdő az út vonalához igazodott, jóval közelebb helyezkedett el a még szabályozatlan folyóhoz. Csak néhány lépés, és lábunk előtt ott a hömpölygő sötét víz. A fürdő és a mellette elhelyezkedő épületek a mai Szabadság híd feljárójánál álltak (ma a villamosmegállók alatt helyezkedtek el). A mélyen fekvő közös fürdő felszín alatti nagy medencéjét egy 12m átmérőjű kupola tartotta, ami a forgalmat még éppen elbírta.
Sárosfürdő
Lejjebb, a vizes lágymányosi terület előtt, a Duna folyásának irányában haladó út kissé kiszélesedett, majd szétvált. Ez a kép már ismerős.
Az 1830-as évek térképein a Duna felé eső külső utat Alle Srasse nach Promontor (mely a Nádorkerten át Budafokra tartott), a belsőt New Stasse nach Promontor néven jelölték. Az 1868 után ez utóbbi neve Weissenburgerstrasse, vagy Strasse nach Stuhlweissenburg lett, 1874-től pedig Fehérvári útnak hívták. A rakpart pedig egy 1873-as térképen: Landgezeil gasse volt.
Lágymányos 1895 előtt
Mielőtt magunk mögött hagynánk ezt az időszakot, elevenítsük fel a környék hangulatát. A Duna budai oldalán, így a Gellérthegyen is szőlőművelés folyt, melyről a külföldi utazók nagy álmélkodással számoltak be. Az 1875-ös filoxéra járványt követően ugyan a szőlő kipusztult, de az ivók, a kocsmák megmaradtak még később is. Az 1880-81-es Budapesti Czím-és Lakásjegyzék szerint a Gellért rakpart 25-ben Kluzacsek Jánosnak, a 38-ban Lentner Alajosnak volt kocsmája. A Fehérvári úton szám nélküli jelöléssel Kass Mártonnak „a szőlőfürthez” nevű italmérése működött. Az 1. sz. telekre két üzlet is be volt jegyezve: az egyik Nyitrai János kocsmája volt, a másik egy Franz Garbert nevű tímár műhelye. Szintén a Fehérvári út elején működött az „Aranypontyhoz” nevű vendéglő, melynek tulajdonosa Leheti Antal volt. Klein Jakob ivója „a fehérvárihoz” a Fehérvári út 9-ben, Frank Jahn vendéglős pedig a 14 sz. alatt várta a szomjas utasokat és az egyre több kirándulót.
Ekkor a téren még német szavakat lehetett hallani. Német volt a hivatalos nyelv. Az utakat, és a fent említett lakásjegyzékben szereplő neveket is németül írták, magyar szót ekkor még ritkán lehetett hallani különösen itt Budán, ahova Mária Terézia németek családokat telepített be elsősorban a Vár területére.
A korabeli elbeszélések alapján a környék csöppet sem volt barátságos. A kopár és a meredek sziklák különösen Pestről látszottak félelmetesnek. A hegy lábánál egy- kétszintes házak sorakoztak a Tabán és a Rudas folytatásában, melyekre a legördülő sziklák sokszor igencsak kárt tettek. A feltörő forrásvizek párája a felszínen misztikusan beburkolta a hegy barlangjait, és megvédte a bennük lakó tolvajokat és az igazságszolgáltatás elől ideig-óráig megbújó gyilkosokat. Gyakran felhangzott egy-egy tétova kiáltás, mikor egy a Dunában úszó halottat látván többen összegyűltek a parton, és a rendőrségi díj reményében kifogták az élettelen testet.
Korabeli írások nem hagyják szó nélkül azt sem, hogy a Gellérthegyi boszorkányok otthagyták a kiürült Citadellát, és lejöttek a hegy lábához a bájaikat árusító lányok-asszonyok közé rontva ezek üzletmenetét… Nem csoda, ha a „Szüzek Fürdőjeként” emlegetett Sárosfürdő híre is rossz színben tüntette fel a környéket.
1873: A kocsmák, a hegy alján álló házak sora, maga a térség is megérett a változásra.
Forrás:
- Siklóssy László: Hogyan épült Budapest 1830-1870 (Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1931)
- Porzó – Ágai Adolf: Utazás Pestről Budapestre (Fekete Sas Kiadó 2017)
- Kiss József: Budapesti rejtelmek (Argumentum 2007)
- https://library.hungaricana.hu/hu/collection/fszek_budapesti_czim_es_lakasjegyzek/
- Budapest teljes utcanév lexikon, Budapest, 1998+
Képek forrása:
- Face-book/Újbuda Anno Retro XI,
- Kiscelli Múzeum képgyűjteménye,
- 101 kép a régi Pes-Budáról /Magyar Helikon 1919.
A Bartók Béla út nevei:
1830-1868: New Strasse nach Promontor
1868-1874-ig: Weissenburgerstrasse/ Strasse nach Stuhlweissenburg
1872-1921: Fehérvári út
1920-1945-ig Horthy Miklós út
1945-től Bartók Béla út
1890-től 1920-ig a Móricz Zsigmond körtértől kialakuló további szakasz a Kelenföldi pályaudvarig: Átlós út lett, 1920-től a teljes út neve a Gellért tértől a pályaudvarig Horthy Miklós út, 1945-től Bartók Béla út.
Akik akkortájt itt „jártak”: Alabárdos boltőr, lámpagyújtogató, dunavizes, messenger boy, inas, tőzsdeügynök, műítész, gyújtószerszámos, lámpagyújtogató, bakter, hordár, verklis, meszelő asszonyok, virágárus, pucerás, három grácia, tintás, ecetes, olajos stb.